A bulinegyed története

Összes bejegyzés

A méltán híres pesti bulinegyed az utóbbi években elképesztő népszerűségre tett szert, nem csak országos, de nemzetközi szinten is. Több százezer helyi és turista fordult már meg itt, van, aki kifejezetten ezért látogat ide külföldről. Ám sokan nem tudják, hogy ez a környék csak az elmúlt években nyerte el a „bulinegyed” címet, a Király utcától a Rákóczi térig rengeteget tudnának mesélni az épületek.

Erzsébetváros, azaz a VII. kerület az 1873-as városegyesítés után Budapest egyik nagy ipari és kereskedelmi központjává vált. A gazdag múltú kerület a dualizmus alatt hihetetlen fejlődésen ment keresztül, melyben meghatározó részt vállalt a budapesti zsidóság is, akik még korábban, 1786-ban telepedtek le a fővárosban. A központi piacuk a mai Madách tér területe volt, melyet akkoriban még Zsidó térnek neveztek. A második világháború idején a hetedik kerületben volt a pesti gettó területe is, melynek határa a Dohány utcai zsinagóga volt – ez egyébként a mai napig a világ második és Európa első legnagyobb zsinagógája a maga 2964 ülőhelyével. A gettóba több tízezer ember volt bekényszerítve, 1944 novemberétől 1945 januárjáig emberek ezrei haltak meg a kerületben.

Néhány évtizeddel később Erzsébetváros többé-kevésbé újra a régi fényében pompázhatott, és a 2000-es évek elején megindult a VII. kerület dzsentrifikációja: rengeteg bérház került új tulajdonosokhoz, akik végül nem tudták finanszírozni az épületek felújítását, ezért átmeneti megoldásokat kerestek, amivel nem kellett pénzt költeni vagy jelentősebb átalakításokba fogni. Ezekben a kissé lepusztult terekben látta meg néhány fiatal a lehetőséget, akik a város központjában kerestek olcsón bérelhető ingatlanokat, és – bár nem ez volt az eredeti terv – kialakíthatták a város első romkocsmáit. Az ide érkező, művészi beállítottságú emberek eleinte mindössze egy egyszerű kávézót szerettek volna nyitni, és azt a lehető legolcsóbban berendezni. Erzsébetvárosban nem volt nehéz dolguk, mivel, ahogyan ezt a mai napig is tapasztalhatjuk, rengeteg volt a lomtalanításkor utcára dobott régi bútor és minden egyéb. Ezekből a különböző korszakokból összeválogatott tárgyakból végül kialakult egy egységes stílus, egy „romkocsma”. 2001-ben a stílust megteremtő Szimpla kávézó volt a legelső ilyen hely, amely azóta is megrendíthetetlen bástyája a budapesti éjszakai életnek, és amelyből az összes többi romkocsma eredeztethető - nem csak a kerületben, de világszinten is. A bulinegyed legfontosabb turistalátványossága ez a hely, mely az egész város arculatához hozzátartozik – nem sok olyan szórakozóhely van a világon, amiről ez elmondható.

Az elmúlt években a fapados légitársaságok olcsó járatai nyomán nem csak a légiforgalom, de a turizmus is fellendült, és mivel Magyarország európai viszonylatban olcsó helynek számít, ezért rengetegen látogatnak ide, hogy elköltsék a pénzüket. Az egyre nagyobb kereslet hozadékaként pedig rohamosan növekedni kezdett a kínálat is: gyakorlatilag nem találunk már olyan utcát a bulinegyedben, ahol ne lenne legalább egy (de átlagosan, a kisebb utcákon is inkább 4-5) szórakozóhely, hol hosszabb, hol rövidebb élettartammal, gombamódra szaporodva. Ennek a jelenségnek pedig legalább ugyanannyi pozitív, mint negatív hatása ismert: a turizmus hihetetlenül jó hatással van a gazdaságra – ám csak idő kérdése, hogy a helyi lakosok meddig fogják bírni az állandó éjszakai zajt...  

Kiegészítő programok

Az oldal sütiket használ

Az oldalon sütiket használunk a forgalom elemzéséhez, hogy teljesebb körű szolgáltatást nyújtsunk a számodra. Ezeket az adatokat megosztjuk analitikai és hirdetési partnereinkkel. Az oldal további használatához kérjük fogadd el a sütik használatát.Adatvédelmi nyilatkozat